Finn horgász

A személyes dolgaim úgy alakultak, hogy 2012 augusztusában visszaköltöztünk Magyarországra. Még jóval előtte elhatároztuk bátyámmal, hogy megprobálkozzunk a lazac horgászattal - erre meg is szerveztünk egy "expediciót" lappföldre. Mivel egyelőre ez lesz finnországi tudosításom utolsó fejezete, szeretném egy izgalmas résszel lezárni ezt a blogot.

A terv - amit végre is hajtottunk - a következő volt: Turkuban vártam a bátyámmat, unokaöcsémet és egy gyerekkori barátunkat, majd 1 nap pihenés és Helsinki-i városnézés után írány Lappföld. A visszaút nem tünt annyira fontosnak, úgyhogy azt csak nagyvonalakban terveztem meg.

Lényeges volt, hogy már első nap elérjük Lappföld határát, mivel a hetes horgászengedélyünk ott már érvényes volt. Választásom egy Kemi melleti kempingre esett ami a Kemijoki (Kemi folyó) mellet - Pohjanranta-nál volt.

Az elmélet szép volt, de egy 13 éves Forddal kellett megtenni a kb. 700km-es utat. Ennek ellenére hamar megérkeztünk marad idő sátort verni és kicsit napozni a sarkkör közeli nyári napsütésben. Az időjárás nekünk kezvezett a hőmérséklet is igen kellemes 22 fok körüli volt az éj (ezt úgy értelmezzünk, hogy a nap végig erősen sütött, bár itt még rövid időre lebukott a láthatáron) sem volt különösen hűvös.

Természetesen kaptunk az alkalmon és horgászni kezdtünk. Igencsak méretes bodorkák jöttek sima giliszta csalira, később a bodorkából lett csali a fogásból meg egy méretes süllő.

Illetve a süllő:

A süllőből mivel igencsak benyelte a horgot ajándék lett, a helyi kemping gazdája örülhetett a fogásnak. Igaz másnap reggel már a frissen főzőtt kávéval hálálta meg ezt. A finneknek a vendégszeretett a vérükben van. Remélem az idén is elvetődök erre a helyre ahol igencsak gyakorolhatom a finn nyelvet.

Másnap korán reggel indultunk, kis megállót beiktattunk a Mikulásnál is természetesen. Íme itt van Rovaniemi híressége a sarkkör és Mikulás faluja.

A következő rövid megálló az Inari tó partján volt, de mivel még messze voltunk uticélunktól ezért robogtunk tovább.

Hosszú utazás után végre megérkeztünk, fent voltunk északon a norvég határnál, Utsjoki-ban.

Ez a Teno joki - a túlparton már Norvégia.

A továbbiakban halakról nem igazán lesz szó, bár a Teno Európa egyik lazacban leggazdagabb folyója. Nyilván nem voltunk tapasztalt lazachorgászok, de a folyó mellett töltött 3 nap alatt rengeteg horgászt láttunk, de csak egyetlenegy halat (messziről lazacnak tünt).

De beszéljenek a képek. Ime az első napon.

A természet lenyűgöző, a folyó robog mint egy gyorsvonat - ereje érezhető...

Pergetés éjjel-nappal, akarom mondani csak nappal, mert éjjel... khmm... na, szóval.... az nem volt...

A kirándulás legsötéttebb pillanata - a nap csak a dombok miatt nem látszik, amúgy fent volt rendesen.

A photoshopért nem kérek elnézést:

A sikertelen horgászat után kirándulásra adtuk a fejünket, ami ezen a vidéken jó ötletnek bizonyúlt.

Barents tenger és fjordok, Európa északi határán:

Itt a túlpart is Norvégia:

Szélvédett hely napozásra:

Könyvtár a világ végén, norvég módra. Vadso.

Ezekután következett az út vissza Helsinki fele. Furcsa módon északfele menet nagyon kevés rénszarvassal és megkevesebb jávorszarvassal találkoztunk. Na ezt visszafele bepotóltuk, íme:

Az út hazafele eseménytelenül telt, visszafele megáltunk egy elég zsúfolt kempingben Kemi tónál, majd úgy döntöttünk, hogy Finnoszág keleti részén ereszkedünk le délre.

Itt van egyik kedvenc képem befejezésképpen:

 Még tavaly 2011 márciúsában megfogalmazódott bennem az ötlet, hogy ki kellene 

probálni a lékhorgászatot, mivel elég sok horgászt láttam a Helsinki közeli öblökön. Sajnáltam a pénzt egy lékfuróra és nem ismertem senkit akinek lenne kölcsön ezért az akkor elmaradt. 

Szerencsére az év folyamán több horgásszal is beszéltem és egyikük emlitette, hogy neki van fúroja. Ezt jól meg is jegyeztem és meg is kértem, hogy most 2012 márciúsában menjünk és probálkozzunk.

Előtte elolvastam egy pár magyar írást ebben a témában a netről amiben felhívták a figyelmet a minimális 10cm vastagságú jégre illetve a boltokban itt Finnországban kapható egy speciális beszakadt jégből való kimászásra alkalmas valamit, amiről inkább felteszek egy képet minthogy megpróbáljam leírni mi is ez.

Egy szombati napra esett a választás, az időjárás meglepően jóra sikeredett: itt nem szikrázó napsütésre kell gondolni, hanem inkább egy kellemes 1-2 fok körüli hőmérsékletre, valamint - ami nagyon kellemesen érintett: szélcsendre. Espoo lahti lett a pontos célpont, mivel a horgásztársamnak itt volt helyismerete a nyári horgászatokból. A lékfúrás a remek fúróval könnyen ment, a biztonságunk sem volt kérdéses mivel kb. fél méteres jégpáncélt kellett leküzdeni. 

A horgászatot csontival kezdetem amire hamarosan ki is jött első lékből fogott halam: egy bodorka.

Kaptam is az alkalmon és a bodorkából azonnal csalihal lett és ment is vissza a lékbe. A társaimmal együtt műcsalival is próbálkoztunk, de sajnos a kapás elmaradt. A bodorka sem vonzotta a várva várt csukát, így a horgászat végén egy kis sérüléssel a hátán, de vissza lett engedve a jeges vízbe.

A horgásztársamnak egy bolti halszelettel sikerült kifognia a horgászat legnagyobb halát egy méretesebb sügért. Sajnos ez volt a útolsó hal, ennek ellenére remekül szórakoztunk.

Lassan végetért a 2011-es esztendő és már igencsak rég számoltam be a horgászkalandjaimról. Pedig ebből akadt bőven az éve során. 

Hol is kezdjem, ott hagytam abba, hogy a Bodom tó környéke igen jó élmények színtere volt. Be is szereztem egy éves engedélyt és a családdal együtt sok kellemes órát töltöttünk a parton. Halak tekintetében nem volt túl bőkezű egy kisebb csukát adott még ki magából, sok keszeget és bodorkát. A nyár kezdetévél kiderült, hogy igen népszerű fürdőhely ami jelentősen rontotta a kapás esélyét.

Egy remek kis hely Helsinkiben található, Seurasaari szigetén. Itt két darab kilós csuka is: horogra akadt.

egyet igaz a bátyám húzott ki:

Következő hely Espooban, Otaniemi városrészben, ahol remek élmény volt 4 kiló vörösszárnyú keszeg horgászata sima úszós szerelékkel. A gyerekeknek különösen nagy élmény volt, hogy szó szerint egymás után jöttek a halak. 

A következő csuka története egy kicsivel érdekesebb. Éppen kelet Finnország körúton voltunk a családdal, Savonlinna meg a keleti tóvidéket jártuk be amikor pihenésképpen megálltunk egy rövid csatornánál ami 2 tavat kötött össze. Lesétáltam a partra és amint bepillantottam a vízbe egy 30-40 cm körüli csukát pillantottam meg. No akkor elő a pergető botot amit természetesen mindig magamnál hordok. 20 perc pergetés a következő eredménnyel zárult:

  A mai szombat reggel szépnek igérkezett. Még péntek délután leugrottunk családostúl a Bodom tó partján fekvő kávézóhoz ahol beszereztem a másnapra a napijegyet. Ez meglepően olcsó volt csupán 4 euro, ugyanitt váltható éves jegy is 20 euroért. A tó gyakorlatilag Espooban található, lakhelyemtől egy 15 perces autóútra. Az időjárás előrejelzés szikrázó napsütést jelzett 24 fokos csúcshőmérséklettel ami be is jött.

  A reggel gyönyörű szép a szélcsendes időben. Reggel fél hatra értem ki a tó partjára.

 A horgászást fenekezéssel kezdtem. Betettem egy botot egy 8-as keszegező horoggal amire egy formás gilisztát húztam. Nem nagyon akart semmi sem mozogni, úgyhogy maradt időm előkészíteni pergető felszerelésemet.

Korábbi tapasztalatomból okulva - 30 eurónyi elveszett műcsali egy ágas-bogas csukázó helyen - valami olcsó cuccal akartam a pergetést kezdeni legalábbis addig ameddig kiderülnek a fenékviszonyok. A választásom egy szép rikító narancssárga twisterre esett amit egy 7.5g-os szimpla horogra tűztem. Első dobásaimat egy belógó fa irányába ejtettem meg aminek az eredménye egy reggeli famászás volt tó fölötti egyensúlyozással, kapaszkodással, zsinor bogozással, rángatással és végül szerencsés twister visszaszerzéssel. Ez után úgydöntöttem, hogy a halak nem a kidőlt fánál laknak és a nyílt vízbe kezdtem pergetni a twistert. Jó döntésnek bizonyult, az első kapás meglepően hamar jött egy méretese csuka képében.

Nemsokára kijött csukám kisebb testvére is, a közbenső időt a nemrég Magyarországról beszerzett match úszókkal ütöttem el egy pár keszeg kíséretében.

Remek kis hely ajánlom mindenkinek. A horgászat pontos helye itt található:

Nagyobb térképre váltás

 Az első tapasztalat alapján nagy valószínűséggel be fogok szerezni egy éves bérletet és bejárom a tó minden szegletét. Jó eséllyel sok más szép élmény vár még a Bodomin järvi partján.

    Felhasználva a húsvéti szabadnapokat elindultam első horgásztúrámra. Első utam a Helsinki közelében lévő, pontosabban Helsinki határának tekinthető Gallen-kallelan tengeri öbölhöz vezetett. Erre az időszakra inkább tengeri szakaszokat szerettem volna megnézni, mivel itt nagyobb esélyt láttam arra, hogy kifagyva fogom találni a helyet.

Nagyobb térképre váltás

    A helyszínre a könnyű megközelítés illetve ajánlás alapján is esett a választásom. Amint a következő képen látható eléggé bűvészkedni kellett, hogy a jégtáblák közé sikerüljön bejuttatni a csalit. Elsőként a kis középső szigeten vertünk tanyát, szerencsére a családnak is akadt némi szórakozási lehetőség a környék gyakorlatilag szabadidő parkként működik, sportolási, sétálási lehetőségeket kínálva. 

    Mivel a part közeli víz mélysége 10-15cm között változott először távdobásos fenekezés mellett döntöttem, amire a bojlis felszerelésem volt hasznomra, illetve az itt megszerzett dobó tapasztalat amivel úgy 100 méterre könnyen be tudtam juttatni a csalit ami egy keszegező 8-as horgon lévő csonti kupac volt. A jégtáblák zajlása miatt más módszert nem igazán lehetett kipróbálni és minden dobásnál ügyeskedni kellett, hogy vízre és ne jégre essen az ólom.

Később kimentem a kis szigeteket összekötő gyaloghídra onnan már pergetni is lehetett a víz elég mély volt azon a szakaszon. Ez sem hozta meg a várt eredményt.

    Még aznap átmentünk a családdal egy másik helyre ez a Matinkylä-i Uimaranta fürdőhely.

Nagyobb térképre váltás

Itt találtam egy kiugró fürdő pontont amiről remekül lehetett horgászni.

   Itt több irányba is lehetett horgászni. Mindenfélét kipróbáltam pergettem, csontiztam, úszóztam, de továbbra sem sikerült semmit se a horogra csalni. Ezzel telt az első nap, illetve otthon a nap végén böngésztem a térképet hol találhatnék jobb helyett.

  Egy délre eső tengeröblöt választottam:

Nagyobb térképre váltás

    A hely nagyon biztató volt mivel velem szemben három másik horgász probálkozott látszólag kevés sikerrel. A táj szépsége viszont kárpótolt az itt elszenvedett verességért is.

    Itt főleg pergetéssel próbálkoztam, eredménytelenül, a túloldalon legyezéssel is probálkozott az egyik horgász. A szemben lévők hamarosan továbbálltak nekem a mozgásterem a család mozgásteréhez volt kötve - magyarul helyben maradtam.

   Ez a nap is hal nélkül telt, a nap érdekessége két finnhez kötődik akik akkor szóltak hozzám amikor visszaérkeztünk parkoló autónkhoz. Még élénken élt emlékezetemben a nemrég kifizetett 80 euro parkolási bírság, úgyhogy meglehetősen bizalmatlanul kértem meg őket ékes finn nyelven, hogy beszéljenek angolul. A kérdésük a következő volt: fogtam-e valami halat? Jobban örültem volna egy újabb bírságnak.

     Talán a legeslegelső dolog amit horgászat témában tettem érkezésem óta az volt, hogy felvettem a kapcsolatot a helyi horgászokkal. Szerencsére annál a cégnél ahol dolgozom van működő horgászklub amibe egy jelképes összegért be lehet lépni. Egyelőre nem sok dolog történt klubos életembe mivel annyi visszajelzést kaptam, hogy az első közös feladat a közös horgászkunyhó takarítása lesz Klobben szigetén valamikor májusban. Nem nagyon értettem miért kell egészen májusig várni.

     Április végén járunk és kezdem érteni miért is nem vágunk bele a komolyabb horgászatba. Minden be van fagyva. Lékhorgászathoz már késő van, bár április elején láttam még egy-két fanatikust kint a jégen, de március lett volna a legjobb szezon ebből a szempontból.

    Viszont közben találkoztam más horgászokkal is. Magyarok akik már itt vannak egy pár éve és egész jó tippeket tudnak adni. Ezekről majd később mesélek.

    Az engedélyek beszerzésének egyik módja az internet pontosabban a következő oldal: kalakortti.fi

    Az én módszerem az hogy bekapcsolom a google fordítót ami finnről angolra meglehetősen normálisan működik. Akinek hasonló szintű finn nyelvi ismeretei vannak mint nekem azoknak szívből ajánlom. Az oldal lényege, hogy elmagyarázza pontosan milyen engedélyre van szüksége valakinek aki horgászni akar Finnországban. Itt is van egy országos általános engedély - hasonlóan a magyarországihoz amit itt ki kell egészíteni egy régiós engedéllyel. Finnország 5 horgászrégióra oszlik: dél, nyugat, kelet, Oulu illetve Lappföld régió. Jelen esetben déli régióra vettem engedélyt ennek költsége 29 euró amihez hozzáadódik a állami jegy 22 eurós értéke valamit még kértem postázást és engedély nyomtatást ami még 5 euróba került - ezt a költséget megspórolhatjuk magunknak ha otthon kinyomtatjuk magunknak. A kinyomtatott engedélyt valamint a fizetést igazoló számlát magunknál kell tartani.

    A magán tavak ahol extra telepítés folyik vagy bármilyen más speciális horgászat kérhetik külön helyi engedély beszerzését - ez hasonlít a magyar magán tavaknál megszokott rendszerre, de erről egyelőre nem tudok mást mondani tapasztalat hiányában.

    Engedély köteles mindenki 18 és 64 év között. Az engedéllyel 1 orsóval ellátott bottal lehet horgászni elő illetve műcsalival. Külön szabály, hogy elő csalis orsó nélküli bottal valamit lékhorgászni engedély nélkül is lehet. 7 napos engedély is beszerezhető ennek a költsége 7 euró állami jegy valamit plusz 7 euró régiós jegy váltása kötelező. Amatőr horgásznak talán ennyit elég is tudnia az engedélyekről. A Finn rendszer nem tesz különbséget különböző Európai Uniós állampolgárok között, tehát ebből a szempontból semmilyen hátrányt nem szenved a magyar horgász.

    Természetesen nem csak Interneten keresztül lehet az engedélyeket beszerezni, hanem más úton is - ha jól tudom például az R-kioski hálózat is árul engedélyeket de ezt nem tudom biztosan.

    Blogom elején említettem, hogy kaptam egy pár jó tippet a helyi horgászoktól, az egyik ilyen a csonti és giliszta beszerzése amit a Prisma (helyi Tesco) áruhazákban is be lehet szerezni. A horgászfelszereléses részlegen található egy kis hűtőszekrény amiben csonti és giliszta kapható apró dobozokban. Műcsali választék elképesztő, ne feledjük hogy a Rapala hazájában vagyunk, ennek beszerzése nem jelent gondot. A hipermarketek tömve vannak de a horgászat mindenhol jelen van - például a helyi autóalkarrész kereskedés motonet.fi is komoly választékkal rendelkezik.

    Minden adott első horgászatom megkezdéséhez, ha az időjárás kegyes akkor 2 nap múlva kipróbálok egy kis tengeröblöt a közelben - remélem ki lesz teljesen fagyva.